Szóval Rimbaud-nak is lett bandája így Verlaine után, de minőségét illetően súlyosan alulmarad az abszintherceg által ihletett melódiahuszárok dallamai mögött. Alant a Rimbaud nevű banda bemutatkozó albumáról hallhatjátok a Rimbaud című tételt, ami sokkal inkább beillene egy Jeffrey Dahmer dokumentumfilm alá hangulatzenének, mintsem bárminek amihez a széllel bélelt sarkú mesterhez élete bármely szakaszán köze volt. Illetve a vokál néhol helyen nemes egyszerűséggel vállalhatatlan. Dühös vagyok, mert iszonyúan szeretni akartam a bandát - Európaiak, s mellesleg Lengyel fivéreink - de a fene essen bele, ez tűrhetetlenül rossz. Mindenesetre nem mondok még le róluk, később azért hátha egy kis versolvasás kilazítja az ízlésficamukat.
Most egyelőre nincs időm rá teljesben kitérni, de új dráma dübörög pár hónapja a színen, miszerint az egész Illuminations igazából nem is Rimbaud, hanem kortárs Germain Nouveau tollából származik. Ha igaz, ha nem, engem jól szórakoztat hogy ennyi idő után feléledt a szunnyadó birkatömeg, aki eddig csak dicshimnuszokat tudott zengeni a Mesterről :D